Az oldalon mindenkinek van egy profilja, de nem csak technikai értelemben, hanem alapból is. Nem kell szakirányú végzettség, de Popper könyveket sem kell párnának használni ahhoz, hogy egy ember profilját pörgetve rögtön megszülessen az első impresszió.
A legnagyobb közösségi oldal relatíve sűrűn megérinti a művészvilágot és a társadalomkritikai vénával lüktető, exhibicionista lelkeket is. Ebben az esetben Shaun Higton látta meg múzsáját a kék-fehér logós oldalban és annak társadalmi lecsapódásában.
Íme:
Korábban már foglalkoztam a témával a fiatalok és ebben a vitaindító posztban. Ami a poszttal közös, hogy elgondolkodtató, hogy csomóan gyakorlatilag a „Facebookra élnek”, hiszen a valós idejű történéseket egyből posztolják, ezzel pont kihagyva az élmények valódi átélést a lájkok követése és a kommentekre való reakció végett.
A videó egyébként vírusként terjed és irónikus módon a közösségi oldalon osztja meg a közösségi oldallal kapcsolatos kritikáját, aztán meg szépen inhüvelygyulladásig lájkolja az - élőben kb egyszer látták a budin egymástt - ismerősök babás, cicás, nyaralós, pornofood-os képeit, miközben a napi jócselekedet és a mesterséges profilt tovább tudta építeni ezen videó megosztásával.
Annyit hozzá kívánnék tenni, hogy sosem a technika a retardált, rossz, társadalmakat romboló, apokaliptikus főgonosz, hanem az ember. A technikai bármely formája csak egy eszköt és létének minősítése csak a felhasználói intelligenciájától függ.
Röviden, hogy be lehessen támadni engem: A FACEBOOK JÓ DOLOG.
