Az egész országnak volt szerencséje (?!) látni azt a bizonyos Diákhitel reklámot, amelyet a fénylő dobozban sugároztak. Sugároztak bizony, mivel a vasvillával és kidagadó homlokerekkel felvértezett tömeg elérte, hogy Frankenstein (értsd: a reklám) elmeneküljön.
Na most őszintén, csodálkozik valaki, hogy ez lett a sorsa? Igen, manapság mindenki, mindenkivel, mindig kommunikál. A piaci szereplők, a szektorok, az utca embere az állatvilág, stb. Napjainkra mi már nem reklámozunk, hanem kommunikálunk stb., stb. Eme nagy kommunikációs szükséglet és kavalkád ellenére én azt mondom, hogy nem kell mindig, mindenre kampányt csinálni, hanem vannak olyan dolgok, amiket békén kell hagyni. Ez egy tipikusan olyan téma, amit nem jó bolygatni (hacsak nem szeretünk allergiásként méhkasba nyúlkálni), mert tuti nem fog jól elsülni.
Lássuk részleteiben:
Célcsoport:
18-23 évesek, akik nem bírják finanszírozni az „alig” növekvő tandíjat és/vagy a főiskola alatt a megélhetést/lakhatást és egyéb, az iskola által izzó vason beléjük szurkált „felmerülő és eljárási költségeket”.
Sum: kényszer
Másodlagos célcsoport:
Azok az oxigényhiányosok, akik a normálishoz képest a „luxus” dolgokhoz igénylik a hitelt, flegma puszit adva az izmos kamatnak.
Sum: felelőtlenség
Üzenet: A főiskolás éveid legyenek gondtalanok, ne stresszelj a pénzen, hanem élvezd ki.
Kampány lecsapódása és eredménye: Közfelháborodás és bannolás (október 25.)
Ezt az ok-okozati következményt szerintem pontosan lehetett előre tudni.
A készítő ügynökség alapvetően, szerintem jól közelítette meg a témát: Hétköznapi, valósághű élethelyzet, üzenet érthető, a szpot mégis a „pont nem kellett volna” kategóriába tartozik..
Ezért írtam fent is, hogy vannak dolgok, amiket nem kell ilyen szinten már kommunikálni, hiszen aki rákényszerül, az úgyis tud róla egyéb csatornákról, aki meg csak szimplán szeretne felelőtlen lenni, az is talál megoldást.
Ilyenkor a már érintettek nem a gondtalan évekbe gondolnak bele, hanem a gondokkal teli, rosszabb esetben élethosszig tartó törlesztésbe, amely minden nap ott leng a fejük felett, mint Damoklész kardja.
Akik meg még a hitel felvétele előtt vannak, azok is tájékozódnak és begyűjtik ismeretségi körük tapasztalatait, tehát (jobb esetben), tapasztalati tények tükrében mérlegelik a lehetőségeiket és nem egy adott 30mp-es spot alapján.
Ennyi erővel egyébként az alapvető élelmiszerekről is lehetne egyenként reklámokat csinálni, azzal a szlogennel a végén, hogy egyél kenyeret és nem halsz éhen, például.
A diákhitel szükségmegoldás. Versenytárs nagyon nincs, a kommunikációs csatornái ki vannak építve a felsőoktatásban.
Summázva, baromi fölösleges volt ez a reklám, ha csak nem egy vasvillás, lincselő tömeget akartak verbuválni. Természetesen az is lehet, hogy csak én értettem félre…?!
