2011 decembere van. Szombat reggel.
Kibandukolsz a WC-re, a napi rutinnak megfelelően.A csipád és az ujjaid ádáz csatát vívnak, hogy a szemed teljes mértékben ki tudjon nyílni. A hajad olyan, mint egy mesterfodrász csinálta volna, akinek előtte mindkét kezét letépték. Bekapcsolod a rádiót, de semmi. Szidod Őket, hogy reggel van és ezek nem dolgoznak, bezzeg Te… Megpróbálkozol a Tv-vel. Ott is csak a hangyákat látod, de úgy döntesz, hogy nem számolod meg Őket, hiszen Neked fontosabb dolgod is van ennél. Nem tűnik fel, hogy semelyik eszköz nem működik a lakásban. A vezetékes telefont meg sem nézed, hiszen azon csak anyu hív, ha van valami.
A mobilnál határozottan felhúzod magadat és megint csak szidod a szolgáltatódat és megesküszöl, hogy átmész a konkurenciához. Ez olyan, mint mikor másnaposan megesküszöl, hogy sosem iszol többet. Láss csodát, az incidens után két nappal vígan járkálsz stampedlivel a szádban.
Felöltözöl, hogy elindulhass végre fejleszteni magadat, illetve a GDP-t termelni. Leérve az utcára hihetetlen látvány fogad. Sehol egy ember, pedig preferált közlekedési laksz, mindenhol szemét, mocsok és persze egy kis vér. Nem sok, de aranyosan egy kézlenyomat formájában szétkenve a kedvenc kávézód kirakatán. Kezdesz zaklatottá válni és a válaszokat keresed, minden egyes lépésben.
Felmerül benned a félelem, mivel morajló hangok vesznek körül, akárcsak egy 5.1-es hangélmény esetében. Ez számodra nem éppen élmény, jelenlegi helyzeted tekintve. Elkezdesz szépen nagyon meghalt embereket látni, határozottan összeszartad magadat. A hangok közelednek és nem sokára a hozzájuk csatolt vizuális élményt is átéled, foszló, kék szemű hullák társaságában. Bizony, egy zombi bulira keltél fel, ahol a menü az agyad…
Úgy gondolod, hogy most érték a félelem zenit pontjára? Nem még nem, mivel lassabbak. Igaz, hogy egy városnyi élőholt vár Rád, de legalább lassúak. Van még esélyed. Félni akkor kell, ha beugranak jógázni.
Akkor gyorsabbak lesznek… Nálad is!
