Izzott a Facebook pár nappal ezelőtt a „Mi az indián neved” nevezetű alkalmazástól, amely hurrikánként söpört végig a legnagyobb közösségi oldalon. Nyilván, a szakértő oldalak azonnal megkezdték a patológiai eljárást a kirobbanó sikerrel kapcsolatban, felboncolták rendesen.
Sokan leszólták, páran eltalált fogásnak titulálták. Ami biztos, hogy bejött. Bejött, és nem is kicsit.
Az intenzitás ugyan alább hagyott, de még ezekben a percekben is növekszik az ezüst ékszerekkel foglalkozó üzlet lájkolóinak a száma. Tudomásom szerint magyar viszonylatban már így is elérte az első helyett, ráadásul, rekordidő alatt. Azt írtam, hogy ezüsttel foglalkozó üzlet. Direkt nem írok nevet, mert a másodlagos célt én most ebben az esetben nem szolgálom, ami gondolom az volt, hogy felkapják az ezzel foglalkozó, nagy látogatottságú oldalak és ezáltal még több emberhez jusson el. Nem terjeszteni szeretném ezt a fogást, hanem elemezni egy kicsit a saját szemszögemből.
Régen voltak bizonyos „névgenerátorok”, amelyek egy időben szintén nagy népszerűségnek örvendtek és rengeteg fajtájuk volt. Gondolom az alkalmazás kitalálója is ismerte ezeket (?!) és úgy gondolta, hogy a retro aktuálisan is megállja a helyét, hiszen volt ideje elfejteni a netezőknek, így újszerűen hat és nem elcsépeltként.
Szerintem egyébként még a kampányért felelős cég is meglepődött a számok láttán, ekkora sikert biztosan nem vártak egy ilyen szintű aktivitástól.
Volt ugyebár az adathalász verzió is a kampánnyal kapcsolatban, mely szerint minden adatot megtud rólunk a cég, amennyiben nagyon kíváncsiak vagyunk az indián nevünkre. Az adathalászat nyilván illegális, viszont a saját beleegyezésünkkel már nem adathalászatról, hanem információszolgáltatásról beszélünk esetünkben, magunkról. Itt pedig szolgáltatás zajlott kérem szépen, mivel ez a pár százezer ember fogta az egeret, nyomott egy lájkot az oldalra (amit szerintem sokan meg se néztek), azután reflexből nyomott egy lájkot is az „elfogadás” gombra, anélkül, hogy akár csak egy sort is elolvasott volna. Tehát önkéntesen kiszolgáltatták az adataikat, azért, hogy megtudják, hogy vajon az ő nevük-e a „Szivárgó Cső” vagy a „Tűzvigyázó Kisgyufa”…
Gyakorlatilag a koncepció rém egyszerű volt. Valahogy így képzelem el a briefet:
Kéne valami olyat csinálni, ami könnyed, szórakoztató és növeli az oldalt lájkolók számát.
Ne legyen bonyolult, sőt! Legyen vicces, hogy olyasmi, amire azonnal kattintatnak az emberek.
Ezek után megcsinálták a fan getting page-t és összekötötték az oldal lájkolásával. Ebből kifolyólag minden kis cseroki és irokéz a másodperc tört része alatt kattintott és fogadott el mindent annak érdekében, hogy megtudja, ami alapvetően meghatározza majd a további életét, tehát az indián nevét. Miután a neved birtokába juttottál, gondoskodnak róla, hogy ne csak egy múló üzenőfali poszt legyen, hanem a fényképeid között egy bájos kis album (Igen, ehhez is hozzájárultál a kattintáskor) is.
Hatás
A hatás elképesztő lett. Ahhoz tudnám hasonlítani hirtelen, mint amikor egy ember elkezd futni. Eleinte sprintel (tehát elképesztően gyorsan növekszik a lájkolók száma), aztán már csak fut (csökken az intenzitás), aztán már csak kocog (jelenleg kb itt tartanak most), jön a sétálós fázis (pár napon belül), végül pedig megáll (1 héten belül kb.)
Ok, megvan egy hatalmas rajongói tábor, de a kérdés az, hogy hogyan tovább?
Ebből a hatalmas tömegből nyilván lesznek olyanok, akik nem sokára visszavonják az oldalra kattintott lájkot, lesznek olyanok, akik úgy hagyják és nem törődnek vele (passzív rajongók).
A passzív rajongók azok, akik nem magáért a termékért / szolgáltatásért lájkolnak, hanem pont egy ilyen kampány miatt. A cég szemszögéből ők nem járnak sok haszonnal, mivel nem aktívak velük kapcsolatban. Nem lájkolnak, nem osztanak meg, nem segítik a cég nevének elterjedését. Persze, megvan arra az esély, hogy vásárlókká válnak, illetve alkalmanként megosztanak, de hosszú távon nem lehet építkezni rájuk.
Az aktív rajongók ezzel ellentétben lájkolnak, megosztanak és természetesen vásárolnak.
A cég szemszögéből nyilván az aktív rajongók az igazán relevánsak, de ekkora tömegez kezelni kell. A lemorzsolódás után is meglehetősen nagyszámú rajongó tábor marad meg Nekik, amelyet nem lehet elárasztani sok és érdektelen tartalommal.
Hogy mi a jelen, illetve a közeli jövő ezekkel kapcsolatban?
Természetesen sok cég rákapott a vérszagra és az irigylésre méltó adatokra, ezért most gombamód elkezdtek szaporodni a hasonszőrű alkalmazások.
Többek között megtudhatod már „honfoglaláskori ősmagyar nevedet” vagy megtudhatod, hogy melyik akcióhős lennél! Van olyan oldal, amely szimultán tolja mindkét alkalmazást. Gondolom dupla akkora robbanást várva ettől. Kérdés, hogy az indiánok skalpolása sikerül e Nekik vagy sem.
Ami közös bennük, hogy az adathalászós dolog miatt, mindegyiknél gyönyörűen ki lett tolva az adatvédelmi nyilatkozat, tehát ezek az applikációk már erősen 2.0 verziók! Ezzel a részlettel bizonyítják az emberek számára, hogy nem adathalászatról van szó.
Mint mindennek, az ilyesfajta kampányoknak is megvan a szavatosságuk. Idővel ráunnak az emberek és akkor bizony új típusú alkalmazásokat kell kitalálni, amelyeknek szintén ilyen sikereket kell elérniük. Ami biztos, hogy ezt a hullámot most még sok cég fogja meglovagolni. Persze kérdéses, hogy még időben kezdenek bele, vagy már csak a kifutó ágra csatlakoznak be.