Nem mi választjuk meg, hol születünk. Nem mi választjuk meg, hogy kik a szüleink.
Sokszor ebből a két dologból kifolyólag a későbbi sorsunkat sem mi választjuk feltétlenül. Természetesen lehet küzdeni, és a mostoha körülmények ellenére kitörni az általános közegünkből, de lássuk be, nagy hendikeppel indulnánk.
Rengetegen gondolják azt, hogy jelenleg mennyire rossz nekik, milyen nehéz az élet.Nyilván, pár ember az általános értékrendnek megfelelően helyesen is látja sorsát, viszont sokan csak nyafognak. Az ilyen emberek gondoljanak bele kicsit mások sorsába, hiszen minden relatív. Jobb lenne, ha az Édesanyja prostitúcióból élne és minden este más férfival látná henteregni otthon? Netán választaná sorsának, hogy a családon belüli erőszak áldozata, illetve szem- és fültanúja legyen? Nincs is jobb annál, ha valamelyik szülő alkoholista? Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor nincs mit sajnálkozni, tudatosan választott sorsról beszélünk. A gond csak az szerintem, hogy ilyen sorsot senki nem választ magának.
A jóság emberi manifesztációi viszont kifejezetten figyelnek az ilyen sorspályákra és minden erővel segíteni próbálnak. A Padre Hurtado Alapítvány Chilében próbál tenni valamit azokért a gyerekekért, akik ilyen körülmények között szenvedik életük kezdetét, ami sokszor a további életpályájukat is meghatározza, hiszen mentálisan deformálódik a kialakuló személyiség az ilyen intenzív és káros behatások által.
Mint minden alapítvány, Ők is pénzből élnek és dolgoznak. Támogatásra felszólító printjeik prímán el lettek találva, a szlogen pedig önmagáért beszél: „Te vagy a kulcs…”
